A jövő önvezető autói így látják majd a világot

Már a világjárvánnyá duzzadó koronavírus brutális hatása előtt tétován tántorgott az autóipar. Mindenki azt fürkészte, merre a jövő. Mi lehet a következő nagy dobás, ami a gyorsan változó közlekedési szokásoknak leginkább megfelel?

Elektromos hajtás “teljes gázzal”? Hibridek, és lassú átállás? Önvezetés kamerákkal, gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal, ahogy a Tesla próbálkozik? Vagy egy teljesen önvezető rendszer piacra dobása később, mindenféle érzékelő bevetésével? Minden gyártó, beszállító előállt a saját víziójával, és 2020 elején még úgy tűnt, hogy hajtsa az autót bármi, az önvezetés kora mindenképpen eljön.

Se nem radar, se nem szonár

A LiDAR (az angol light és radar szavak összetétele, optikai távérzékelő technológia) rendkívül sűrű lézeres energiaimpulzusokat bocsát ki magából, s ennek alapján az önjáró autók valós idejű, nagy felbontású háromdimenziós képet alkotnak a környezetükről. Minden környezeti tárgyról visszaverődő impulzus pontot képez a szoftver által felrajzolt 360 fokos, járművet körbevevő térképen. Ezek a pontok alakzattá állnak össze, amit jó esetben felismer a program, így tudja, mit lát, és az honnan, milyen sebességgel érkezik.

Forrás: Vezess

Hasonlóan a rádiósugarakkal működő radarhoz és a hanghullámokkal üzemelő szonárokhoz, itt is a kibocsátott jel visszatérésének módja, sebessége alapján határozza meg a rendszer, hogy van-e a környéken valami, vagy tiszta a terep.

A lézerradarok kutatása már hosszú évek óta folyik, a Ford például már 2014-ben büszkén hirdette a fejlesztés alatt álló technikát. Akkor az egységek még méretes, konzolon tetőre szerelt hengerek voltak, esély sem volt a karosszériába rejtésre, a korabeli hírek szerint ez a rendszer maximum hetven méterig látott el lézercsápjai segítségével.

Nem az a kérdés, hogy van-e igénye az autóiparnak a lézerradarokra, inkább az, hogy ki lesz az első beszállító, aki elég olcsó, megbízható, integrálható megoldást tesz le az asztalra. Ezért kulcskérdés a szoftver, illetve az önvezetéshez szükséges egyéb rendszerekkel, a hagyományos kamerákkal, radarokkal történő együttműködés. Ebből fakadóan lehet, hogy a Bosch már most lemaradásban van, és hiába első körös beszállító, az egyik legnagyobb az autóiparban, ha az informatika világának óriása már évek óta a világ pénzét költi egy teljes rendszer fejlesztésére.

Forrás: Vezess

Bár a technika is komoly előrelépés, a sikere szempontjából talán még ennél is fontosabb, hogy mindössze feleannyiba kerül, mint az előző generáció. A költségeken a Waymo állítása szerint a tervezési és gyártási folyamatok egyszerűsítésével sikerült sokat fogni. 2017-es hírek szerint a csúcstechnológiás LiDAR szenzorok akkori ipari átlagnak számító 75 ezer dolláros (24 millió forint) darabonkénti árát mintegy 90 százalékkal tudták csökkenteni – ez 7500 dollár (2,4 millió forint) környéki árcédulának felel meg, a legfrissebb jelentések pedig már 4000 dolláros árszintről szólnak.

Problémák? Azok még vannak

Idáig ömlött a pénz az ágazatba, 2030-ra már húszmilliárd dolláros piacot jósolnak a technológiának, a Velodyne értékét pedig 1,8 milliárd dollárra becsülték tavaly. A jósolt növekedéshez viszont pár akadályt még át kell ugrani. Egyrészt a ma elterjedt, 360 fokos képet adó, sok mozgó alkatrészekből álló “pörgő” lézerradarok sosem lesznek elég olcsóak, és a henger alakú kialakítás is okoz problémákat. Egyszerűen túl komplex szerkezetek, nehezen építhetőek be feltűnés nélkül egy formatervbe, magas a meghibásodás lehetősége, ezért az új fejlesztések célja, hogy elhagyják a mozgó alkatrészeket.

Forrás: Vezess

Komoly probléma még a zavarhatósága, a RobustNet Research Group a Michigani Egyetemen kimutatta, hogy a LiDAR alapú észlelési rendszerek is átverhetőek. Célzott támadással a szenzorok nem létező tárgyakat érzékelhetnek, ezzel hirtelen fékezésre késztetve az autót.

Forrás: Vezess

https://www.vezess.hu/magazin/2020/03/25/ezek-lesznek-a-jovo-onvezeto-autoinak-szemei/