Az akusztikus figyelőrendszer előrelendítheti a drónos szállítást
Jelenleg úgy tűnik, hogy az ég a jövőben hemzsegni fog mindenféle repülő eszköztől: multikopterektől, a kis logisztikai és szállító drónokon át a légitaxikig és minibuszokig. Ez sok pozitívummal jár, ideértve a gyorsaságot, kényelmet, kevesebb károsanyag kibocsátást és kevesebb autót az utakon. Ugyanakkor negatívumokkal is, mint a zajszennyezés, a kockázat, hogy valami a fejünkre esik és bizonyos fokig a magánélet elvesztése, tekintve, hogy valaki mindig figyel majd fentről.
Akárhogy is, ez a jövő közeleg, és valójában csak a bürokrácia tartja vissza a dolgokat jelenleg.
Az egyik kulcskérdés a biztonsági aggodalom: hogyan tudja több száz vagy több ezer ilyen kis repülőgép megosztani a légteret anélkül, hogy egymásba ütköznének vagy megzavarnák a nagyobb repülőgépek repülési útvonalát? Ezt a problémát átfogóan meg kell oldani, mielőtt a légiközlekedési hatóságok megnyitnák a kapukat a távoli pilóta „látótávolságán túl” működő drónok előtt.
Az autonóm drónszállító cég, a Zipline – amely az elmúlt öt évben már több mint 300 000 kereskedelmi szállítást hajtott végre ellenőrzött tesztpiacokon – úgy véli, hogy van egy meggyőző megoldása egy akusztikus észlelési és elkerülési (DAA) rendszer formájában, amelyet Keenan Wyrobek, a cég alapítója és műszaki igazgatója „a dróntechnológia szent gráljaként” ír le.
Mindegyik repülőgépet mikrofontömbbel és fedélzeti processzorokkal látnának el, amelyek a vállalat szerint akár 2 km-es távolságban is érzékelik a többi repülőgépet, így 360 fokos érzékenységet biztosítanak számukra, és lehetővé teszik a repülésirányító rendszerek számára, hogy egyszerre több repülőgépet figyeljenek és nyomon kövessenek a megfelelő repülési útvonal-beállítások menet közbeni beállításához.
Rengeteg más megoldás is létezik, kezdve az optikai érzékelőrendszerektől, mint például az Iris Automation Casia 360 rendszere, a többmódusú és radaralapú rendszerekig, mint amilyeneket a General Atomics már évek óta tesztel Predator drónokon, és más transzponder-stílusú ötletek, amelyek megkövetelik, hogy a repülőgépek mindig jelezzék pozíciójukat.
Úgy tűnik, hogy a Zipline akusztikai megoldása komoly előnyöket kínál. A radarok és a kameratömbök terjedelmesek, nehezek és drágák, és semmiféle vizuális akadályon, például dombokon és épületeken nem „látnak át”.
A kamerák nehezen tudnak távolról észrevenni más drónokat, és a fényviszonyok vagy az időjárás veszélyeztetheti őket. A transzponderek a földi kommunikációra támaszkodnak, valamint arra a feltételezésre, hogy mindenki más a szabályok szerint játszik.
A mikrofontömbök viszont kicsik, könnyűek, önállóak, képesek gömbölyű lefedettséget biztosítani, potenciálisan információkat szerezni bizonyos akadályok mögül – és körülbelül olyan olcsók, mint az érzékelő berendezések.
Természetesen az akusztikus rendszereknek is megvannak a maguk kihívásai; a drónok, amelyekhez csatlakoznak, maguk is többféle, rendkívül változó hangforrást állítanak elő, amelyeket rendkívül pontosan le kell vonni az egyes mikrofonokba érkező jelekből, ha érzékenyek akarnak maradni az egy mérföldnél távolabb lévő kis propellerekre.
A szélzaj jelent egy másik problémát, különösen nagyobb sebességnél, és bár a múltban lenyűgözővé vált a szélzaj-csökkentő technológia, például a motorosok közötti telefon rendszerekben, nagy különbség van aközött, hogy érthető hangokat továbbítanak két ember között, vagy egy szupertiszta, gömb alakú hangátvitelt biztosítanak, amely pontosan elemezhető az FAA-minőségű érzékeléshez és az elkerülési képességhez szükséges apró audio jelekhez.
Amerikai szabadalmi bejelentésében a Zipline egy olyan rendszert ír le, amelyben a DAA-val felszerelt drón szándékosan változtathatja az irányt, csak azért, hogy jobban leolvashassa az általa követett objektumot, és amely a mikrofonok közötti eltéréseket használja a drón saját zajának kiszűrésére.
Nyalábképzést használ az egyes mikrofonokból érkező időre igazított audiojeleken, majd a kapott jelet egy mély tanulási modellen keresztül futtatja át, hogy megbecsülje, egy adott jelet egy repülőgép adott-e ki.
„Olyan rendszert hoztunk létre – mondta Wyrobek –, amely képes önállóan gondolkodni és valós időben alkalmazkodni. A DAA több éves fejlesztés és több százezer repült óra eredménye. Elegáns válasz az Egyesült Államokban a látótávolságon túli repülés kihívásaira – nem 10 év múlva, hanem ma.”
„A DAA a kulcsa az azonnali szállítás alkalmazhatóságának az Egyesült Államokban és világszerte” – tette hozzá Keller Rinaudo, a Zipline alapítója és vezérigazgatója. „Egy olyan jövőt képzelünk el, amelyben ez a rendszer lesz az iparági szabvány minden kereskedelmi autonóm repülőgép számára, hogy biztonságosan repülhessen.”
A cég azt állítja, hogy már beépítette a DAA rendszert saját drónjaiba, és hatósági jóváhagyást kér, mielőtt különböző régiókban aktiválná.
Forrás: New Atlas
https://newatlas.com/drones/zipline-acoustic-sense-avoid-uav/
