ShutterstockAz önvezető autók a sajtó tükrében 2018
A magyar sajtó 2018-ban (is) döntően követő és rendkívül óvatos üzemmódban, igen nagy távolságtartással, kevés kivételtől eltekintve csupán az általánosság szintjén foglalkozott az önvezető autókkal, és általában az autonóm járművek küszöbön álló elterjedése miatt elkerülhetetlennek tűnő piaci, gazdasági, társadalmi változásokkal.
PR-anyag ismertető és baleseti káröröm
Elsősorban az önvezető autót fejlesztő cégek – érthető okokból – folyton változó, finomodó, olykor rövid időn belül is jelentős stratégiai változásokon áteső fejlesztési koncepcióit követték, az általuk közzétett közös fejlesztési terveiket és azok meghiúsulásait ismertették, másodsorban. Viszonylag jól követhető továbbá a médiumok felületein, hogy egy adott időszakban az egyes piaci szereplők kikkel terveztek összefogni közös fejlesztések érdekében, s az is, hogy ezek az összefogások hosszabb-rövidebb idő elteltével miért hiúsultak meg, bomlottak fel, vagy éppen miért egészültek ki más szereplőkkel.
Ezen kívül még tág teret adtak médiumok a legismertebb (vagy csupán az eredményeiket és a tevékenységüket a sajtóban a legszélesebb körben és a legintenzívebben reklámozó?) fejlesztők, főleg a Tesla és az Uber kísérleti autonóm autói által okozott, néhány esetben halálos kimenetelű közúti tragédiáknak. Igen népszerűek voltak a sajtóban az autonómautó-balesetek.
A balesetekről szóló írásokban – különösen a bulvár stílustól amúgy sem idegenkedő internetes portálokon megjelentetett cikkekben – érezhető némi káröröm, lekezelés. Ezek az írások rendre azt hangsúlyozzák, hogy az autonóm járművek még messze nem olyan biztonságosak, mint a fejlesztőik állítják a reklámanyagaikban, és hogy emiatt valószínűleg jó ideig még nem sok ilyen autóval fogunk találkozni az utakon.
A Blikk egészen odáig ment, hogy a következőre szólította fel olvasóit egyik cikkének a címében: Szavazzon: Ön szerint veszélyes lehet az önjáró autó?
http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/on-szerint-veszelyes-lehet-az-onjaro-auto/2r15jtn
A felvetést akár poénosnak is tekinthetnénk, csakhogy a szavazás apropóját a lapnak az adta, hogy kevéssel az előtt halálra gázolt egy gyalogost egy önvezető Uber-autó az arizonai Tempe városában. Ezzel pedig azok szavazási hajlandóságát növelte, akik szerint az önvezető autók ön- és közveszélyesek és jó ideiég még azok is lesznek.
A fiatalok körében népszerűnek mondható 444.hu portál például idén jószerivel csak olyan írásokat közölt az önvezető autókról, amelyekben azok valamilyen formában baleset részesei voltak.
https://444.hu/tag/onvezeto-auto
Összességében elmondható, hogy a lapok többnyire nem törekednek az önvezető autók népszerűsítésére. Külön tényfeltáró munkát igényelne, hogy a fentiekben mekkora szerepe van annak, hogy a témával jellemzően a lapok autózással foglalkozó újságírói foglalkoznak, akik érzelmileg és szakmailag, a lapjuk pedig a hirdetéseken és a szponzoráción keresztül erősen kötődnek a hagyományos autógyártáshoz, autógyárakhoz. Ez némiképp megmagyarázza, hogy a magyar sajtóban az autonóm autók okozta balesetekről szóló tudósításokban miért szerepelnek elenyésző számban a hagyományos autógyárak önvezető autói és miért vannak hangsúlyozva a Tesla vagy az Uber autói.
De mik is azok az önvezető vagy autonóm autók?
A fennemlített két kategóriába sorolt írásokhoz képest jóval kevesebb cikk, rádió- és tévériport foglalkozott magukkal az önvezető járművekkel. Alig találni olyan közérthető és a közérdeklődésre méltán számot tartó ismeretterjesztő írást, amiből az érdeklődő megtudhatná, mik is azok az önvezető vagy autonóm autók, s hogy e két kifejezés ugyanazt jelenti-e vagy két különböző dologról van szó?
Elvétve jelentek meg csak olyan cikkek, amelyek az autóiparban (és a hozzá kapcsolódó más iparágakban, például az olajiparban) várható piaci, technológiai és gazdasági változásokat vázolná (vagy legalább latolgatná) az olvasók előtt, s azokon keresztül azt is, hogy ezek mennyi időn belül következhetnek be, milyen előnyökkel és kockázatokkal járhatnak. Annak ellenére sem születnek ilyen cikkek, hogy az autóipar szerepe meghatározó a magyar gazdaságban.
De még az autonóm autó fejlesztésekről sem sok tudományos ismeretterjesztő, népszerűsítő vagy közérdeklődésre számot tartó anyag jelent meg. Igaz, olyan mély tartalommal bíró írásokat sem publikáltak, amelyek tényekkel és érvekkel támadnák az ember nélkül közlekedő autókat. Elvétve vannak kísérletek mindkét témakörben, de csak elenyésző számban.
Azok a médiatartalom-szolgáltatók, amelyek a körülmények ellenére (erről majd még később) vállalták ismeretterjesztő-jellegű írások közlését, vagy a témában érintet, érdekelt cégek reklámanyagait dolgozták fel anélkül, hogy szakszöveget közérthetőre fordították volna, vagy pedig eleve olyan szakembereket, fejlesztőket szólaltattak meg, akik nem tudták, vagy nem akarták közérthetően elmondani mivel foglalkoznak, hol tartanak, milyen gondokkal küzdenek, milyen sikereik voltak, akiknek a nyilatkozataik hemzsegtek a speciális szakirányú képzettség hiányában értelmezhetetlen kifejezésektől.
Bár ezen elemzés elkészítéséhez valószínűleg szándékom ellenére sem sikerült minden 2018-ban e témában megjelent cikket elolvasni, az általam megtalált és feldolgozott cikkek között egyet találtam csupán (sajnos arról is kiderült, hogy még tavaly jelent meg, a Google tévedett, amikor felhozta), amiből például világosan és közérthetően kiderül az, hogy mit jelent a 4. szintű és az 5. szintű önvezető autó. Pedig ezeket a kifejezéseket szinte minden fejlesztő minden nyilatkozatában elsüti párszor. A vezess.hu e tekintetben pozitív példának számító írásában
https://www.vezess.hu/magazin/2017/09/25/tamas-renault-interju-1/
is keverednek azonban a fogalmak, a szerző (és riportalanya) hol négyes szintű, hol pedig négyes fokozatú járműről beszél, és a cikkből az átlag olvasós számára nem egyértelmű, hogy ugyanarról „felszereltségű”, illetve tudású autóról van szó, vagy a „szint” és a „fokozat” két külön dolgot takar?
Számos tévés riportműsorban is tapasztalható volt, hogy a fejlesztők – mintegy hozzáértésüket bizonyítandó – szinte kizárólag olyan szakszavakat használtak egy-egy folyamat, vagy szerkezeti egység, technológia leírására, amiket rajtuk és a más cégeknél hozzájuk hasonló munkához végzőkön kívül nagy valószínűséggel senki nem ért. Ezzel – vélhetően szándékuk ellenére – misztifikálták az önvezető autókat és a távoli, még ma még beláthatatlan jövőbe tolták ki az ilyen járművek elterjedésének időpontját. Ezzel azonban nemcsak magát az autonóm járművek fejlesztését és tervezését (és azok fontosságát) jelentéktelenítették el, hanem minden olyan fejlesztést, kormányzati, parlamenti döntést is, amelyek ezeket az átlagember számára értelmezhetetlen járműipari fejlesztéseket szolgálnák. És akaratlanul is azokat a döntően politikai indíttatású megnyilvánulásokat erősítették, amelyek szerint (erről majd később még írok) a kormány feleslegesen önti az adófizetők milliárdjait az iparágba, s törekszik arra, hogy Magyarország az önvezető autógyártás egyik európai kutatási és majdan gyártási központjává váljon.
Ráadásul több riport megtekintése, elolvasása, meghallgatása után az embernek az az érzése támad, hogy az egyes cégek a konkurenciaharc keretében ugyanarra a folyamatra, megoldásra, újdonságra más-más szavakat, kifejezéseket használnak, tovább fokozva ezzel a zavart a laikus szemlélődők körében, akiknek a jelentős hányada egyben az önvezető autók jövőbeni potenciális vásárlója, használója is.
A sajtó mindezek ellenére még csak kísérletet sem tesz a szakemberek szinkronizálására, és hogy rendet tegyen a fogalmak között, egységes fogalomhasználatra ösztönözze a fejlesztőket a nem szakmai nyilvánosság előtt.
Mindezekből a laikus szemlélődő legalább három féle következtetést vonhat le.: Az egyik, hogy újságíró felkészületlen és nem is érdekli a téma. A másik, hogy a cikket / tévés anyagot az a cég szponzoráltak, melynek az emberei nyilatkoztak, azért nem kérdezett vissza a riporter, hogy meg tudnák-e ismételni az egészet magyarul. A harmadik, hogy maguk a fejlesztők sem tudják mit beszélnek, és hogy mit is fog tudni majdan egy bárki számára elérhető, hozzáférhető önvezető autó, ha lesz egyáltalán olyan az elkövetkező évtizedekben.
Miért fehér az önvezető autó?
Ez a fajta felszínes vagy ál-szakmaiság (amikor a szerző bennfentesként használ szakkifejezéseket, és nem törődik azzal, hogy az olvasó érti-, érheti-e vagy sem, amit ír vagy mond) nemcsak belterjessé teszi az írásokat, árt is úgymond „az autonóm autók ügyének”, noha a szakmai tudás túlhangsúlyozásával a nyilatkozók és szerzők célja is ennek épp az ellenkezője volna. Sajnálatos módon azonban több tucat cikket végigolvasva sem lettem felkészültebb, szakmailag tájékozottabb, ha úgy tetszik bennfentesebb az autonóm autók világába, és tartok tőle, hogy az átlag magyar médiafogyasztó sem tudott meg több lényegeset és érdemit a jövő autójáról, mint tavaly, vagy tavaly előtt. Pedig én úgy olvastam minden írást, hogy „tanulni akartam belőlük” (no, meg persze elemeznem kellett a sajtótrendeket) és nem a buszon vagy a kávé mellé időtöltés gyanánt.
Csak kevés cikkben jelent meg olyan széles közérdeklődésre számot tartó, szakmailag korrekten, mégis közérthetően feldolgozott érdekesség, mint például, hogy a dolgok jelen állása szerint miért lesz minden önvezető autó fehér. Bár a magyarázatot a hazai sajtó képviselői ebben az esetben is külföldi kollégáik cikkeiből vették át. (Nagyon leegyszerűsítve a közölt válasz: fehér és általában a világos szín kevésbé nyeli el a lézerradar hullámait, ezért a ma használtban lévő önvezető technológiák szempontból biztonságosabb, ha a karosszéria világos, mint ha sötét volna.)
Az egyik cikk szerzője Henry Ford mondására utalva, miszerint mindenki olyan színű T-modelt választ, amilyet akar főleg, ha az a szín a fekete, megkérdezte az olvasóit: Tudják-e miért fehérek az önvezető autók. A jó címválasztás, nagy olvasottságot és sok átvételt hozott, azaz mind a közösségi médiában sokat osztották meg az írást (már amennyire ez számomra a rendelkezésre álló idő alatt követhető volt), részben több internetes portál is foglalkozott a témával. Sajnálatos módon elsősorban és jobbára csak a szakmai portálok.
Csak a problémafelvetés szintjén kapott nyilvánosság sok olyan kérdés (és nem a válaszok), mint például:
- Kell-e majd jogosítvány az önvezető autóhoz?
De az olyan, valóban közérdeklődésre számot tartó kérdéseket még csak fel sem vetettek a széles olvasóközönséghez (populáris) sajtó, mint, hogy
- Ihat-e az önvezető autó sofőrje? Kit fog megbüntetni a rendőr, ha a megengedettnél gyorsabban halad az úton az önvezető autó?
- Egyáltalán előfordulhat ilyesmi?
- A jövőben, szükség lesz e még közlekedési rendőrökre? Traffipaxokra?
- Vagy, hogy kik állnak majd bíróság elé két autonóm autó karambolja után, és kik akkor, ha egy autonóm autó egy ember vezette járművel ütközik?
- Az autonóm autók milyen hatással lehetnek a közlekedési balesetek számára és kimenetelük súlyosságára?
- Hogyan hathat mindez a kórházak és általában az egészségügy leterheltségére, s ez által a betegállományokra, avagy a termelésre, a gazdaság teljesítőképességére?
Pedig ezekről a kérdésekről már a hazai szakmai konferenciákon is beszélnek a szakemberek, és fel-felvetődnek a fenti kérdések, ha nem is mind, a szűkebb szakmai közönség által olvasott portálokon, vállalati weboldalakon.
És itt csak néhány kérdést említettem, amelyek a kevés és felszínes cikk olvasása közben felvetődhetnek egy olvasóban. Ezek többségére még a szakemberek, jogászok, közgazdások, szociológusok sem tudják a választ, vagy legalábbis, mint fentebb írtam, keresik rájuk a válaszokat.
Szakmai körökben köztudott: ha komolyan vesszük a fejlesztők ígéreteit, az idő sürget. A közlekedést érintő nemzetközi szerződéseket mind felül kell vizsgálni, derül ki egy szakmai portálon megjelent és ezért szintén visszhangtalanul maradt cikkből.
Az írások – egy-két kivételtől eltekintve, és itt a kivételek száma (egy-kettő) majdhogynem szó szerint értendő – az önvezető autókról unásig ismert általánosságok szintjén mozgott. Tudniillik, nem mennek tovább lényegesen annál, mint hogy az önvezető jármű képesek egyedül (emberi beavatkozás nélkül) eljutni A pontból B-be, sőt, szükség esetén akár egyedül (üresen) el is tudnak majd menni a gazdájukért.
Pedig a külföldi sajtóból átvett (bár döntően szakportálokon vagy az autózás iránt érdeklődő közönségnek íródott oldalakon közölt) cikkekből az is kiderült, hogy az autonóm autók nemcsak az autóiparra és általában a közlekedésre lesznek majd ma még nehezen elképzelhető hatással.
Azt pedig a magyarországi felmérésekből is tudni lehet, hogy a téma iránt van, lenne olvasói érdeklődés.
Tehát lenne érdeklődés a téma iránt, csak…
Egy az IBM részére készült felmérés szerint a magyarok 72 százaléka szívesen használna önvezető autót (a férfiak körében ez az aránya 79 százalék). Ezek az információk is jobbára csak a szikár tények szintjén jelentek meg a sajtóban.
https://euroastra.blog.hu/2018/12/15/ibm_kutatas_a_magyarok_megbiznak_a_mesterseges_intelligenciaban
Pedig a felmérés nem csak az önvezető autók megítélésére fókuszált, hanem általában a megkérdezetteknek a mesterséges intelligenciához való viszonyára. És a kutatási eredményekből az is kiderül, nemhogy az önvezető autóban, a robotorvosban is sokan bíznak. A férfiak 54, a nők 36 százaléka már ma is kész lenne egy robotsebész kése alá feküdni.
Azonban a szóban forgó felmérésről beszámoló írások nem váltottak ki komolyabb visszhangot. A „betelefonálós-szavazós” műsorokban senki nem nyerhetett semmit azzal, ha válaszolt a kérdésre (mert, hogy fel sem tették a kérdést), hogy mit gondol az önvezető autóról vagy hogy „Ön mivel töltené az idejét, miközben az önvezető autója Ön helyett vezet a csúcsforgalomba?” (Egy külön elemzést megérne, hogy miért nem, amikor ennél jelentéktelenebb témában is meg szokták kérdezni a nyereményre éhes közönséget.)
Csak kevés orgánum tett kísérletet (amelyek megtették, azok is szinte kivétel nélkül külföldi kutatások adatai alapján, külföldi lapokban, internetes portálokon megjelent írások alapján tették), hogy milyen társadalmi, gazdasági és kulturális hatásai lehetnek az önvezető autók széles körű elterjedésének.
Megjelent néhány helyen olyan külföldről átvett cikk, miszerint az USA-ban például a szállodák és a légitársaságok, valamint a repülőterek lehetnek az önvezető autók térhódításának az egyik legnagyobb vesztesei. Több millió ember utazik ugyanis az Egyesült Államokon belül rövid távú repülőjáratokon, amelyeken az utazási idő a biztonsági ellenőrzések szigorítása és emiatt megnövekedett időtartama miatt alig rövidebb, ha rövidebb egyáltalán annál, mint amennyi idő alatt ugyanaz az út autóval vagy vonattal megtehető.
Az autonóm járművek elterjedésével – az átvett cikkek szerzői szerint – számítani kell arra, hogy sokan és egyre többen utaznak majd önvezető autókkal az ilyen (viszonylag rövid) utakon. Az autóban kényelmesebben pihenhetnek, mint a repülőn vagy a vonaton. Az autonóm autó onnan indul, ahonnan az utas kívánja és pontosan ott teszi le, ahová utazni kívánt. Ha figyelembe vesszük a repülőtérre, a vasútállomásra vezető út hosszát és az utazás időtartamát, hogy biztonsági okokból a repülőterekre például két órával az indulás előtt célszerű kiérkezni, s hogy a célállomáson is időt vesz igénybe a csomagfelvétel és a végső úti cél elérése.
Egyetlen hazai portál és lap sem vette azonban a fáradságot, hogy megkérdezze a Magyarországon is érdekelt légitársaságokat, a szállodaszövetséget, és így tovább, hogy vajon ők készülnek-e már a várható változásokra, egyáltalán foglalkoznak-e azzal, hogy az autonóm közlekedés elterjedése majd miképpen fogja befolyásolni az ő piacaikat?
A téma nem téma, de miért nem az?
A populárisnak mondható lapok és portálok közül talán csak a hvg.hu tett közzé az év folyamán havi rendszerességgel (havonta három öt cikket közöltek) közérthető szakcikkeket a témában, de ők sem igen léptek ki a fentebb már vázolt keretek közül, de legalább napirenden tartották a témát és nemcsak a balesetekről vagy csak az egyes cégek piaci terveiről írtak, hanem mindenről.
https://hvg.hu/cimke/autonóm_autó
A legtöbb nagy olvasottságú portál és újság csak pár cikket közölt egész évben a témában.
A Magyar Idők e témában közölt cikkeinek többségei
https://magyaridok.hu/?s=autonóm+autók
a kormánytagok és politikusok nyilatkozatait ismerteti és a zalaegerszegi tesztpálya-beruházás gazdasági és járműipari jelentőségét taglalja.
A Népszava mindössze három értékelhető cikket közölt a témában,
https://nepszava.hu/tag/onvezeto-auto/
melyek elsősorban az önvezető autók veszélyeire hívják fel a figyelmet, másodsorban azt kritizálják, hogy a kormány milliárdokat ölt a zalaegerszegi tesztpályába, és még nem tudni, hogyan és mikor térül meg a befektetés.
A populáris napilapok technikai, társadalmi kérdésekkel, elemzésekkel és hasonlókkal gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoznak. Még az önvezető járművek fejlesztésének gazdasági, költségvetési vonzatait is csak szinte kizárólag politikai aspektusból vizsgálják, és azt is csak meglehetősen felszínesen teszik, már ha vizsgálatnak nevezhető a politikusok és politikai pártok nyilatkozatainak kritika és kommentár, vagy háttér információk csatolása nélküli nélküli közlése.
A cikkek (kisebb mértékben a tévés riportok is) azt sugallják, egy év termését áttekintve pedig majdhogynem tényként kijelenthetjük, hogy a sajtó komoly információ és riportalany-hiányban szenved az önvezető autók témakörében. Nem, vagy csak nehezen talál olyan megszólaltatható riportalanyokat, akik hitelesen, érdekesen, de legfőképpen közérthetően beszélnének a fejlesztésekről.
Olyan egyszerű kérdésre is nehéz válasz(adó)t találni, hogy ki tudja-e kerülni az önvezető autó a biciklije csomagtartóján rőzsét toló Rozi nénit? Márpedig erre a kérdésre hitelesen és meggyőzően csak egy, a közönséghez Öveges professzor stílusában szólni tudó szakember adhat választ.
A szakemberek, ez a cikkekből is kiderült, óvatosan fogalmaznak, többnyire túlságosan is óvatosan, mert a sajtó és a konkurencia azonnal lecsap minden mondatukra, ha kiderül, hogy a gyakorlatnak valami esetleg mégsem úgy működik, ahogy ígérték. A nyilatkozatokból is kiérződik, hogy a nyilatkozók számára nem az a fontos, hogy az olvasó / néző értse és megértse, amit mondanak, hanem, hogy a konkurencia, a feletteseik, a hatóságok ne találjanak benne semmi kivetni valót. A szűk szakmán kívül senki által nem értett szavak megvédik őket az efféle kritikáktól.
Nem tudják, nem merik, vagy a konkurenciaharc miatt csak egyszerűen nem tehetik meg, hogy arról beszéljenek, hogy a fejlesztés adott szakaszának milyen buktatói vannak. Így viszont „a magától megy az autó” téma lerágott csonttá válik, és új érdekes és értékes információk híján jobb esetben azzal foglalkoznak (megint csak külföldi lapok cikkeit idézve), hogy az autonóm autókból milyen jó és biztonságos mozgó bordélyok lehetnek majd.
Amivel megint csak bulvárosítják és eljelentéktelenítik a kérdést. (Félreértés ne essék: a bulvár megközelítés önmagában nem baj, hiszen segít széles körben ismertté tenni a témát. A baj az, hogy nincsenek széles körben hozzáférhető, közérthető szakmai, tudományos ismeretterjesztő anyagok a médiában.)
Kutatásaim során ugyanakkor több szak-, cég- és intézményi portálon találtam olyan, a témával foglalkozó írásokat, elemzéseket és tanulmányokat, amelyek megfelelő feldolgozás esetén (vagy, ha a szerzőjük kész és képes is közérthetően elmondani a szakmának leírtakat, alkalmasak lehetnek a tömegmédiában való megjelentetésre. Tapasztalataim szerint azonban az ilyen célú újságírói megkeresés elől rendszerint azzal bújnak ki a szakemberek is, hogy „még nem dőlt el semmi”, „még nem hagyták jóvá a programot”, „még nem biztos, hogy így akarják megoldani a kérdést az illetékesek” és így tovább.
Az újságíró ezek után vagy vállalja, hogy maga értelmezi a tanulmányt, vagy feladja., és nem foglalkozik vele. De, ha vállalja is az értelmezést, még mindig kérdés, hogy nevesíthető nyilatkozó nélkül leközli-e a lapja a cikkét.
Az elmúlt év sajtójának fényében úgy tűnik, a lapok (ideértve természetesen az internetes portálokat is) jobbára csak hozott anyagból dolgoznak, vállalati pr- és marketinganyagokból, jelentésekből és a balesetekről szóló vizsgálati anyagokból. Forrás és információ hiányában a téma mélyebb társadalmi összefüggéseit nem vizsgálják, ami előre vetíti, hogy a változások majdan teljesen indokolatlanul, felkészületlenül érik majd az olvasóikat.
Volkswagen
Totalcar