VentureBeatAz önvezető járművek sikere a távoperációs rendszeren múlhat
Nagy a várakozás az önvezető autók felé napjainkban, egy teljesen új világra lehet számítani a jövőben a közlekedés terén. Az autonóm járművek mellett a zöld autók és teherautók jelenthetnek nagy változást, környezetkímélő technológiájuk révén.
Az élvonalbeli elektromos járművek (EV-k) és az autonóm járművek technológiái egymással szimbiózisban fejlődnek, a két iparág nagymértékben együttműködik. Mégis az EV-k messze megelőzik az autonóm járműveket az utakra kerülés terén. Ez részben az emberek önvezető autók felé táplált bizalmatlansága miatt van. Az autonóm technológiának hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy bármilyen helyzetben helyettesítse az emberi vezetőt.
Az önvezető technológia egyelőre elmarad a várakozástól. A buktatók között vannak a nem tökéletes érzékelők, a matematikai modellek hiánya, amelyek képesek megjósolni az egyes közlekedők viselkedését, az algoritmusok képzéséhez elegendő adat összegyűjtésének magas költségei, és természetesen az utasok ellenérzései. (Amikor például a lifteket az 1850-es években bevezették, évekbe telt, mire a legtöbb ember legyőzte az új szerkezetektől való félelmét.)
A mai önvezető járművek a kamera, a lidar, a radar, a GPS és az irányérzékelők összetett kombinációjával működnek. Ezek együtt várhatóan minden helyzetre, minden időjárási körülményre megfelelő választ adnak, amelynek révén az AV mindent érzékel, előrelát, és garantálja a biztonságos szállítást a célpontba.
A rossz láthatóság, az ideiglenes kitérők és a sávváltások olyan kihívások, amelyeket a jelenlegi technológia nem képes teljesíteni, hogy minden időjárási viszony mellett minden helyzetet biztonságosan kezelni tudjon. A fedélzeti számítógépek, algoritmusok és érzékelők ma még nem elég jók azonnali, esetleg életmentő manőverek végrehajtására.
Míg az AV-k megtanulták felismerni a rögzített lámpát és a mozgó gyalogosokat, minden új helyzethez még nem tudnak alkalmazkodni, különösen nagy sebességnél és összetett városi környezetben.
Nem csoda, hogy a szabályalkotók nem szívesen engedélyezik még az utakon való közlekedésüket.
Egyelőre nincs elég adat ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az AV-k képesek megelőzni a sérüléseket, és a haláleseteket. Érthető, hogy a fogyasztói bizalom szintén nincs meg.
Ezen problémákra a távoperáció jelentheti a gyakorlati megoldást. A távoperáció az a technológia, amely lehetővé teszi az AV távfelügyeletét, az irányítás szükség szerinti átvételét, valamint a problémák gyors, távoli megoldását.
Távoperációval egyetlen operátor felügyelhet valós időben távolról például egy robotaxi flottát, és szükség esetén felülírhatja az autonóm rendszer döntését, vagy megadhatja a megfelelő működéshez szükséges inputot. A probléma megoldása után az AV folytathatja az útját önállóan. A távoli operátor csak akkor veszi át a vezérlést vagy ad utasításokat, ha emberi beavatkozásra van szükség. Miközben számos járművet egyszerre figyelhet és kezelhet.
A távoperátor beszélhet olyan utasokkal, akiket aggaszt például, hogy az AV miért halad át olyan lassan egy kereszteződésen.
Ez mégsem jelent teljes megoldást, mivel nem minden távoperációs technológia egyforma. Egy jármű távoli irányításához szükség van a lehető legkisebb késéssel való információ továbbításra a jármű és az operációs központ között. A folyamatos és megbízható kétirányú adattovábbítás, a változó hálózati körülményektől függetlenül, nagy kihívást jelent. Sem a 4G LTE, sem a WiFi nincs felszerelve az ilyen nagy sávszélességű és alacsony késésű kommunikáció támogatására, különösen egy mozgó járműből. Időbe telik, mire az 5G univerzális szabvány lesz, és a hálózati frissítések továbbra is kihívást jelentenek majd.
Egy másik akadály, hogy a legerősebb adatkapcsolat mellett is van minimális időbeli eltérés az úton zajló események és a távoperátor által látottak között. Ez drasztikusan befolyásolja a reakcióképességüket.
Az emberi tényező szintén kérdés. A különböző távoperátorok eltérő módon érzékelik a vezetési környezetet, és ez különbözik a járművezető érzékelésétől. Nem elegendő csupán videót fogadni és utasításokkal követni. Szükség van olyan eszközökre, amelyek elősegítik a szituációs tudatosságot – például átfedést az érzékelő rendszerek alkalmazásához és információik ajánlott döntésekké történő lefordításához.
Az utolsó problémakört a hekkerek jelentik: ha egy távoperációs rendszert törnek fel, az életeket veszélyeztethet.
Ezek a kérdések olyan megoldásokat igényelnek, amelyek számos technológia fejlesztésétől függenek.
Forrás: VentureBeat
Electrrek
MediaPost