Egyértelműbb közlekedési helyzeteket kell teremteni

Beszélgetés dr. Borsos Attilával, a győri Széchenyi Egyetem egyetemi docensével

Olyan utakat kell tervezni, amelyek használata magától értetődő minden felhasználónak, beleértve az autonóm járműveket is – mondta lapunk kérdésére dr. Borsos Attila, a győri Széchenyi Egyetem egyetemi docense.

Fotó: Majer Csaba József

A közlekedésbiztonság három fő területe az ember, a jármű, valamint az út és környezete. Ezek a területek összefüggenek, egymásra hatnak, ám jómagam közülük az infrastrukturális intézkedésekkel, azok biztonsági hatásával és modellezési lehetőségeivel foglalkozom – mondta el kérdésünkre a szakember. Vannak, akik elfelejtik, hogy a biztonságos közlekedéshez mind a három együttműködésére van szükség. Például akad olyan járműgyártó, amelyik azt kommunikálja a termékeiről, hogy azok önvezetők, vagy legalábbis nagyon közel vannak ehhez. Aki kicsit is ismeri ezt a területet, az tudja, hogy önmagában a legfejlettebb fedélzeti rendszerek sem képesek minden helyzetet biztonságosan megoldani. Az autonóm közlekedés sok tekintetben hasonlít a vasúti közlekedéshez: járműnek és infrastruktúrának olajozottan együtt kell működnie pillanatról pillanatra. Független önvezetés nincs és még sokáig nem is lesz: önvezető rendszerek előkészítése zajlik, és ilyen rendszerek lesznek képesek működtetni majd egy vezető nélküli járművekkel dolgozó közúti közlekedést.

Az út számos módon lehet segítségére a közlekedőknek. Az utak méretezése meghatározza a kapacitásukat, a sávok száma, szélessége, az út nyomvonalának a vezetése, a kereszteződések geometriája mind elősegítheti a forgalom lebonyolítását. Mivel az utakat több év alatt építik meg, és azután hosszú évtizedekre kell szolgálniuk a forgalmat, a tervezőknek előre kell tekinteniük. Számolniuk kell vele, hogy megjelennek az önvezető járművek, és hogy azok viselkedése eltér-e, s ha igen, miben a sofőrök által vezetett járművekétől. Feltételezhetjük például, hogy az automata sofőrök precízebben vezetnek majd, a sávban vagy az út szélétől mindig azonos távolságra közlekednek, a kanyarban mindig az ideális ívet választják, a sebesség mindig az előírásokhoz alkalmazkodik – fejtegette dr. Borsos Attila. Ennek a mai tudásunk szerint az lesz az eredménye, hogy ugyanaz az útfelület hatékonyabbá válik, ugyanazon idő alatt több járművet bocsát át magán. Ennek akár az is lehet a következménye, hogy szűkebb sávok is elegendők lesznek. De az utak felületét is kihasználhatjuk a mainál jobban. Az autópályán az egymás mögött haladó járművek jelenleg a tapasztalatok szerint az út maximális kapacitását megközelítve két másodperces követési idővel haladnak egymás mögött. Ha automata berendezések irányítják a járműveket, ez a követési idő akár egy másodpercre is csökkenhet, ami azt eredményezi, hogy ugyanazon az adott szakaszon, útfelületen a jelenleginél több, akár sokkal több jármű fér el. Ha ez megvalósulna, annak más egyéb következménye is lenne, például a gépkocsik egymás szélárnyékában haladva kevesebb energiát fogyasztanának, kevesebb káros anyagot bocsátanának ki.

Nem tudjuk, hogy mikor érkezik el az az állapot, amikor bizonyos utakon, esetleg meghatározott sávokban csak autonóm járművek közlekednek majd. Igen valószínű, hogy hosszú időn át vegyesen járnak az utakon autonóm és ember vezette járművek, mondta dr. Borsos Attila, tehát az utakat olyan módon kell megtervezni és megépíteni, karbantartani, hogy egyértelműen használható legyen minden közlekedő számára. Ez manapság koránt sincs így, a szabályok megalkotásánál nem feltétlenül volt cél a beazonosíthatóság. A kelleténél több út-típust tartunk számon, pedig az út használójának nagyon fontos tudni, hogy egy- vagy kétirányú a forgalom az adott szakaszon, főút-e vagy gyorsforgalmi, és mire számíthat a többi közlekedőtől. Nemcsak a gyakorlott, megszokásból vezetőkre kell gondolni, hanem az átutazókra is, akik soha nem jártak még azon a környéken. Az autonóm járműveket pedig ebbe az utóbbi körbe lehet sorolni. Gondoljuk csak el, hogy mihez kezd az önvezető jármű az ideiglenes beavatkozásoknál, útfelbontásoknál, tereléseknél – hívta fel a figyelmet az egyetemi docens. Mennyire következetesek a jelzések országon, vagy akár egész Európán belül. A tapasztalat az, hogy ahány kivitelező cég, annyiféle tájékoztató táblát használnak.

Ha szeretnénk felkészíteni az útjainkat az önvezető járművek megjelenésére, alaposan át kell gondolnunk, hogy mik azok a szabályozási elemek, amiket megtartunk, és mi az, amiről le kell távlatilag mondanunk – hangsúlyozta az egyetemi docens. Mindenképpen egyszerűsíteni, egyértelműsíteni kell a közlekedési helyzeteket, hogy a messziről jött is azonnal átlássa és megértse. A nemzetközi szakirodalomban önmagát magyarázó útnak, Self Explaining Roads-nak (SER) nevezik ezt a törekvést, amely szerint kevés számú, egymástól jól megkülönböztethető útkategóriát alakítunk ki azért, hogy az adott hely vagy helyzet könnyen és gyorsan befogadható legyen.

Városi környezetben az út a gépjárműveken kívül mindig más szereplőket is feltételez, kerékpárosokat, gyalogosokat. Nagyon fontos szempont lesz, vélekedett az egyetemi docens, hogy az autonóm járművek ne csak érzékeljék, de értsék is a gyalogosokat, kerékpárosokat, ki tudják számítani, hogy mire számíthatnak tőlük a következő pillanatban. Ehhez szükségük lehet arcfelismerő, sőt: érzelem-felismerő képességekre is.

N. V.