Mi a következő lépés a 4. szintű autonómia eléréséhez?
Mivel az elmúlt néhány évben számos 3-as szintű autonóm autó került az utakra, minden bizonnyal a 4-es szintű autonómia sincs már messze. És bár ez szinte már biztos, még mindig sok tennivaló van az iparág, a törvényhozók és a fogyasztók számára, hogy teljesen felkészüljenek arra, hogy ez mit is jelent.
Míg a 3. szint azt jelenti, hogy az autó bizonyos feltételekkel képes autonóm módon közlekedni (például a jármű a legtöbb vezetési feladatot el tudja végezni önállóan, de a teljes felelősség a vezetőé, és szükség van az emberi felügyeletre), a 4. szint egy fokkal feljebbi szintet jelent, és nagyon kevés emberi beavatkozást igényel, ezért legalább annyira óvatosnak kell lennie vele, mint amennyire izgalmasan hangzik.
Az ipar sarkalatos ponthoz érkezett az autonóm járművek fejlesztésében, mert míg a 3. szint esetében nem egyértelmű, hogy az embernek mikor kell vezetőként vagy utasként viselkednie, a 4. szinten már kevesebb a homályos pont. Bizonyos körülmények között ezeknek a járműveknek nincs szükségük emberi beavatkozásra az utazás teljesítéséhez – jóllehet csak a meghatározott biztonsági paramétereken belül, például adott időjárási körülmények és útvonalak esetén.
A 3. szintű autonómia már megvan, létezik és bevált, de van még mit tenni, mielőtt a 4. szintre léphetünk, és ez nem csak a technológiáról szól. A nagyobb autonómiával magasabb követelmények vonatkoznak a biztonságra, a jogszabályokra és az új geofencing infrastruktúrára.
Bár a 4. szintű autonómia az „emberi hibából” eredő incidensek és ütközések számának csökkentését ígéri, a fogyasztók automatizált járművek „biztonságos vezetési képességébe” vetett bizalmának kiépítése időbe és komoly befektetésbe kerül.
Jó esély van arra, hogy jóval azután is szükség lesz biztonsági kampányokra, miután a technológia bizonyítottan biztonságos és piacokon elérhető lesz.
Ez nagyobb együttműködéshez vezethet, mivel a gyártók értékes lehetőséget kapnak az adatok egyesítésére, és olyan adatbázist építhetnek ki, amelyből az iparág tanulhat, és folyamatos fejlesztési előnyöket biztosíthat mindenki számára.
Aztán ott van még a kiberbiztonság összetett kérdése és a támadások lehetősége, amelyek veszélyeztethetik az automatizált járművek biztonságát. Mivel a kapcsolódás és az információmegosztás alapvető fontosságú az autonóm vezetéshez, az automatizált járművek valószínűleg támadások célpontjai lesznek, amint általánossá válnak az utakon.
Az EU év elején elfogadta az UNECE WP.29 / ISO/SAE 21434 autóipari kiberszabályozást, amely ma már minden járműre kötelező, hogy megvédje a járművezetőket és a járműveket a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben, de végrehajtása összetett, és az iparágnak még sok tennivalója van, hogy szabványait a 4. szintű autonóm járművekre alkalmazza.
A jogalkotóknak és a gyártóknak együtt kell működniük annak biztosítására, hogy a biztonság továbbra is a középpontban álljon, és hogy a vezetési előírások és azok fejlesztése új módon védje az utasokat és a többi közlekedőt.
A harmadik megoldandó probléma az infrastruktúra. Az úthálózatok 4. szintű autonómiához való korszerűsítéséhez szükséges technológiát még nem sikerült teljes mértékben kidolgozni. Számíthatunk rá, hogy mind az ipar, mind a kormányzatok részéről jelentős beruházásokra lesz szükség, új szabványok, megközelítések és jogszabályok megalkotására, amelyek megfelelnek az egyes országok eltérő igényeinek.
Az autonómia nemcsak a városi és vidéki területek közlekedési tervezésének újragondolását teszi szükségessé, hanem a csatlakozási követelmények miatt az autonómia szigorú felhőbeli tesztelését, a hálózati követelmények módosítását és az új biztonsági szolgáltatók piacra lépését is jelenti.
A modern mobilitás kettős prioritása kétségtelenül az autonómia és a zéró balesetszámok elérése. Az autonómiát pedig óvatosan kell kezelni, hogy felgyorsítsa a balesetszámok csökkenése felé vezető utat, ahelyett, hogy lelassítaná azt.
Az autonómia révén valószínűleg csökkennek a torlódások és a szabálytalan vagy nem hatékony vezetési stílusok, ami az energiafelhasználás csökkenéséhez vezet. Ugyanakkor azt is feltételezik, hogy ez a megtett kilométerek számának növekedéséhez vezethet, mivel az utakon újfajta sofőr jelennek meg, és az emberek távolabb költöznek a munkahelyüktől, mivel nem kell vezetniük.
Ennek a tendenciának a mérséklése érdekében a telekocsi vagy autómegosztó szolgáltatásokat az új mobilitási gazdaság részének kell tekinteni, és a gyártóknak ezeket szem előtt tartva kell kifejleszteni modelljeiket és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrát, amely egészen új módon teszi majd lehetővé az emberek közlekedését.
A 4. szintű autonómia egyszer majd valóra válik. Ehhez azonban a szereplőknek együtt kell működniük, hogy ki lehessen aknázni az autonómia teljes potenciálját, a biztonság kérdéseinek megoldásától kezdve a geofencing infrastruktúra kialakításáig. Ugyanakkor figyelembe kell venni a jogalkotók szempontjait és hozzájárulni a zéró balesetszám eléréséhez. Ez egy eléggé komplex folyamat, de izgalmas innovációkat és a jövőben a tiszta és biztonságos mobilitást rejti magában.
Forrás: Automotive World