Mire tanítanak minket a vezetésről az autonóm járművek?

Ön egy sűrű, gyors forgalmú autópályán egy teherautót követve halad. A jobb oldalon egy fényes, új Volvo, egy „Baba az autóban” matricával az ablakon, a baloldalon egy motoros, Harley-Davidsonon. Hirtelen egy nagy, nehéz tárgy esik le a teherautóról. Nincs esély a megállásra. Mit tenne Ön? Marad a sávjában, fékez és beleütközik? Vagy balra húzza a kormányt, és elüti a motorost? Vagy inkább jobbra húz és nekimegy a Volvonak? Valószínűleg egyszerűen döntene: beletapos a fékbe, és elhúzza valamelyik irányba a kormányt. A következményekről csak később, a sokk elmúltával gondolkodna. De mi lenne, ha valós időben képesek lennénk elemezni a helyzetet és logikusan meghatározni a cselekvési irányt?

Patrick Lin, a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetem etikai és tudományos csoportjának igazgatója a fentiekhez hasonlóan elgondolkodtató kísérleteket készít, kiemelve az alapvető problémákat, amelyekkel, az autonóm járművekkel kapcsolatban szembesülhetünk. Az autonóm járművek jelentősen csökkenthetik a halálos és súlyos sérüléses balesetek gyakoriságát, valamint a torlódásokat az utakon, és csökkenthetik a károsanyag-kibocsátást. A probléma nem az autonóm járművek képességeivel van. A probléma ott kezdődik, hogy a képességeit miként használjuk.

A fentiekben vázolt ütközési forgatókönyvben a haláleset egy ösztönös pánikreakció következménye, De mi történik akkor, ha ez a halál az autonóm járműbe beprogramozott magatartás eredménye, amelyet egy autógyártó szoftver-kódolója programoz bele? „Ez inkább olyan, mint az előre elkövetett gyilkosság” – mondta Lin. Miért? Mivel egy autonóm jármű optimalizálása annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az utasok számára okozott károkat egy ilyen helyzetben – amit mindannyian szeretnénk – magában foglalja azt is, hogy ennek érdekében akár másokat is elüt.

A baleset katasztrofális esemény, de lényegében egy egyszerű számítás: az erő egyenlő a tömeges gyorsulással. Az autonóm technológia egy aktív elemet ad a számításhoz: Ha elkerülhetetlen az ütközés, akkor lehetőség van arra, hogy a járművet a legkisebb és legkönnyebb tárgy – a példánál maradva a motorkerékpár, és nem a Volvo – érje el, ezzel növelve a valószínűségét annak, hogy az utasok életben maradnak.

Ez az eredmény egy algoritmus közvetlen eredménye, nem pedig az emberi ösztöné. Tehát ki viseli a felelősséget a motorkerékpáros haláláért? A programozó, aki az algoritmust írta? Az ilyen algoritmust meghatározó autógyártó? Vagy az, aki az út során veszélybe sodorta a motorost? Jó kérdések. Nincs könnyű válasz egyikre sem.

Forrás: Motortrend

https://www.motortrend.com/news/what-autonomous-cars-can-teach-us-about-driving-big-picture/