Olcsóbb lesz a parkolás a városokban

A közbeszéd ma még jobbára arról szól: kit fognak majd megbüntetni, ha egy önvezető autó elgázol valakit. Pedig az önvezető autók megjelenése egyéb, más jellegű kérdéseket is felvet majd. Gyökeresen meg fogják változtatni a mindennapjainkat.

Ma még megjósolni is nehéz mikor veszik át a vezető szerepet az autózásban az önvezető autók. Mikor jelennek meg tömegesen az utakon a sofőr nélküli személygépkocsik, taxik, buszok és kamionok? Egy biztos, fenekestől felforgatják majd az életünket. A prognózisok szerint alapjaiban fogják átalakítani a közlekedési szokásainkat, de még az autóhoz való viszonyunkat is.

Egyes iparágakat jelentősen visszavet, akár csődbe is vihet majd az önállósult technika, míg másokat felvirágoztathat. Példaként a repülést szokták emlegetni. Előbbi a nagy vesztes, utóbbi viszont a nagy nyertese lehet az autóiparban folyamatban lévő technológiai váltásnak. Értelmetlenné válnak a rövid távú gépek, hiszen az önvezető autó vagy az önvezető autók és a vasút kombinált használata gyorsabb, olcsóbb és kényelmesebb is lesz. Egy – ma még repülőgépekkel lebonyolított – üzleti utazás ajtótól-ajtóig nem tart majd hosszabb ideig, mint ma.

A talán már nem is oly távoli jövőben nem lesz kérdés, hogy ki viszi el a gyereket az iskolába, délután onnan az edzésre, majd onnan haza. Elég lesz hívni egy autót, ami majd hozza-viszi az apróságokat.

De nemcsak az egyszerű autóhasználók életét alakítják  majd át az önvezető autók. Az új technológia hatására várhatóan csökkenni fognak az autózásból származó állami és önkormányzati bevételek, s akár még növekvő forgalom mellett is csökkenhet az üzemanyag-forgalmazók bevétele is. A ma még sokak szerint irreálisan magas parkolóhely-árak és parkolási költségek pedig drasztikusan csökkenhetnek.

Dávid Alíz ügyvéd, a KTI Mobilitás Platform jogi munkacsoportjának vezetője szerint sajnálatos módon a közbeszéd leragadt annál a kérdésnél, hogy „kit fog a bíróság elítélni, ha egy önvezető autó elgázol valakit”. Nyilván fontos kérdésről van szó, amire a jogászoknak az elkövetkező években egyértelmű és korrekt jogi választ kell majd adniuk. Azonban az önvezető autók lényegesen több jogi, gazdasági és társadalmi problémát vetnek fel, mint sem, hogy kit büntessenek meg, kit kötelezzenek kártérítés-fizetésre, ha egy önvezető autó összetör egy másikat, személyi sérüléssel járó balesetet, vagy akár csak anyagi kárt okoz a környezetében.

Dávid Alíz szerint az önvezető autók elterjedése a már a mai napon is zajló, a tulajdonláson alapuló gazdaság helyett a „sharing-economy” irányába történő társadalmi elmozdulás mellett megkérdőjelezi majd, hogy van-e értelme autót tartani egy családban és hány autóra van ténylegesen szükségük. Egy átlagos személygépkocsi az élettartamának jelentős részét, legalább a 90 százalékát parkolással tölti. Ez a jövőben sem lesz alapvetően másképp, hiszen amikor az emberek dolgoznak, tanulnak, szórakoznak vagy alszanak, az autójuk a parkolóban, a garázsban vagy az utcában áll.

Az önvezető autók elterjedése felértékeli majdan a már ma is egyre népszerűbb autómegosztókat. Tulajdonszerzés helyett az emberek regisztrálnak és előfizetnek majd különböző autómegosztóknál, és amikor szükségük van egy kocsira, hívnak egyet. Az autó pedig, lévén, önvezető, „házhoz megy” a megrendelőért, majd miután célba juttatta, „tovább megy a dolgára”. Ma az autómegosztók használatával szemben a legtöbb ember legnagyobb érve, hogy nem lehetünk biztosak abban, rendelkezésre áll-e jármű, amikor szükségünk van rá. Ez a probléma nyilvánvalóan nem lesz probléma többé, ha az autót bármikor odarendelhetjük, ahova szeretnénk.

Dávid Alíz prognózisa szerint a jövőben nem autókat fogunk választani, hanem autómegosztókat. Azok közöl választunk majd szolgáltatókat, amelyek a leginkább a kedvünkre való, az igényeinknek méretre, azaz a férőhelyek számát és a nyújtott szolgáltatások színvonalát tekintve is a leginkább megfelel. És persze a pénztárcánknak is.

A KTI Mobilitás Platform jogi munkacsoportjának vezetője szerint a fiatalok koránt sem ragaszkodnak annyira a tulajdonhoz, mint az idősebbek, a rendszerváltozás előtt felnőtt korosztályokhoz tartozók. Számukra nem jelent gondot bérelt lakásban lakni, hosszabb-rövidebb időre kölcsönzött autóval, kerékpárral közlekedni. A kényszer, tudniillik, hogy a hagyományos autók idővel mind drágábbak lesznek, végül már majd az számít kuriózumnak, ha valaki maga vezeti az autóját, vélhetően azoknak a szokásait is átalakítja majd, akik ma még az automata váltót sem tartják elfogadhatónak: „ne az autó mondja meg nekik, hogy mikor kell sebességet váltani.

A parkolás és a parkolóhelyek egyre drágábbak. De, ha az autó bárhonnan értünk tud jönni, akkor nem teljesen mindegy, hogy hol várakozik akkor, amikor épp nincs rá szükségünk? De, mindegy. Akkor pedig nyilván minden autótulajdonos a számára legolcsóbb helyen keres majd garázst vagy parkolót. Ha a lakásától távol parkol az autója, legfeljebb majd kicsit korábban indul érte el az autó, emiatt neki nem kell korábban munkába indulnia.

Mindezek azzal a következménnyel (is) járnak majd, hogy nem lehet majd a belvárosban például tízmillió forintot, vagy még többet is akár elkérni egy garázsért, és parkolódíjak is csökkenni fognak, mert az autók (a tulajdonosaik vagy a flottakezelőik által megadott szempontok alapján) kiszámolják, hol van az a parkoló, ahol a parkolási díjat és az üzemanyagrakat figyelembe véve a legolcsóbb a várakozás.

Az önvezető autók elterjedésével párhuzamosan azonban egyre többen döntenek majd úgy, hogy nincs szükségük saját tulajdonukban lévő autóra. Tökéletesen megfelel nekik, ha egy vagy több autómegosztónál regisztrálják magukat, és mindig olyan autót rendelnek magukhoz, amilyenre szükségük van. A gyereket iskolába vinni megteszi egy kisebb is, a nyaraláshoz pedig egy városi egyterű vagy egy kisbusz.

Az önvezető technológia elterjedésének hatására Dávid Alíz szerint csökkenni fog az utak mentén parkoló autók száma. Még az is lehet, mondta, hogy a budapesti nagykörúton – és általában a nagyvárosok hasonló funkciót betöltő útjai mentén – a gyalogosok és a kerékpárosok birtokába kerülhetnek a mai parkolósávok, vagy fákat ültetnek a helyükre és füvesíthetik a területet –, mert kevesebb parkolóhelyre lesz szükség a belvárosban. Az autók máshova mennek majd pihenni.

Az új autóhasználati szokások egyes városrészekben letörik a parkolóárakat, máshol viszont bevételt termel majd az önkormányzatoknak és a vállalkozóknak az ott megjelenő parkolási igény.

De nemcsak egyes önkormányzatok lesznek majd az új rendszer vesztesei, hanem az állam is. Összességében ugyanis még növekvő forgalom mellett is csökkenhetnek majd ugyanis az adóbevételeik. Kevesebb autó fut majd az utakon, ám azok a maiaknál jobban ki lesznek használva. És a flottakezelők valószínűleg alaposabban és szakszerűbben tartják majd karban az autóikat, ami kisebb fogyasztást, jobb kihasználtságot eredményez majd.

Ugyan, hol van ez még? – teszik fel sokan lemondón a kérdést, ha az önvezető autók küszöbön álló robbanásszerű elerjedése kerül szóba. Nos, erre a kérdésre valóban senki nem tudja még a pontos választ. Az autógyártók és fejlesztők szerint 20-30 éven belül realitás lesz, hogy a népszerű filmsorozatból ismert KITT való világbeli társai uralják az autóutakat és a városokat.

Jóslásokba Dávid Alíz sem bocsátkozik, de másokhoz hasonlóan ő is a mobiltelefonok szélsebes elterjedésével példálózik. „Harminc éve egy IT-guru azt mondta, a  mobiltelefonokban nincs perspektíva”. Tévedett. 20-25 éve még „bunkofonoztunk” és irigységgel vegyes megvetéssel néztünk azokra, akik kisebb táska, majd már csak féltégla méretű hordozható telefonkészülékekkel jelentek meg valahol. Ma pedig már azokat bámuljuk meg, akiknek csak „buta telefonjuk” van. És az első mobilok méretét, tudását, élettartamát össze sem lehet hasonlítani a mai okos-telefonokéval. Jóval nagyobb a különbség köztük, mint egy Trabant és egy Forma-1-es versenyautó között.

F.GY.A.