Sci-fi vagy valóság – minden, amit az önvezető autókról tudni kell – 11. rész

„The Pulse of Autonomous Driving” címmel készített reprezentatív felmérést az Audi és az Ipsos piackutató intézet idén ősszel. Az ingolstadti autógyár kezdeményezése révén így elkészült az autonóm vezetéshez kapcsolódó felhasználói tipológia, melynek érdekességei alább olvashatók.

Az autonóm közlekedéssel kapcsolatban óriásiak a várakozások világszerte, és noha az ezzel kapcsolatos ismeretek általában hiányosak, az már befészkelte magát a köztudatba, hogy az új technológia szélesíteni fogja a mobilitáshoz való hozzáférést, új szintre emeli a kényelmet és a biztonságot a közlekedésben.

Az Audi 2015 óta vizsgálja, hogy az autonóm vezetés társadalmi elfogadottsága hogyan alakul. Mobilitási cégként számára ez kihagyhatatlan, amennyiben kutatási, fejlesztési, illetve vállalati stratégiáját megalapozott döntésekre kívánja alapozni, és proaktívan akar részt venni a piaci folyamatokban. Az emberi mobilitást forradalmian megváltoztató technológia elterjesztéséhez a műszaki fejlesztésen túl döntő fontosságú a fogyasztók megnyerése. A mobilitást zászlajukra tűző cégeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az emberek hogyan viszonyulnak az automatizált és autonóm vezetéshez, továbbá milyen társadalmi elvárásokat teremthet ez a lehetőség.

Ennek megismerésére nemrégiben felmérés készült az “&Audi” kezdeményezés keretében az Ipsos piackutató vállalattal együttműködésben, amely feltárja, hogy az autonóm közlekedéssel kapcsolatos hozzáállást hogyan befolyásolják, alakítják az észérvek és az érzelmek, a különféle társadalmi csoportokban meghatározott értékek, sőt akár az életstílus. “Az autonóm vezetés ritmusa – The Pulse of Autonomous Driving” című reprezentatív online vizsgálat során 21 ezer embert kérdeztek meg három földrész kilenc országában (Kínában, Dél-Koreában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban). A begyűjtött adatok alapján az Audi elemzői elkészítették az autonóm vezetés felhasználói tipológiáját, megrajzolták az úgynevezett érzelmi térképét, és megalkottak egy humán felkészültségi indexet.

Amint számítani is lehetett rá, az autonóm közlekedés érzelmi térképe rendkívül színes, az érzelmi viszonyulás az izgatott kíváncsiságtól az aggodalomig terjed. A várakozás és az érdeklődés intenzitása erős, ami az önvezetést illeti: a válaszadók 82 százaléka adott számot érdeklődéséről, kíváncsiságáról pedig 62 százalékuk. A pozitív hozzáállást megalapozza, hogy az új technológiában mindenki nagy lehetőséget lát a mobilitáshoz való egyszerűbb hozzáférésre az egyén és a társadalom szintjén (76 százalék). Fontosnak tartják az így elérhető kényelmet (72 százalék) és a nagyobb biztonságot (59 százalék) is. A válaszadók több mint fele vállalkozna arra, hogy kipróbálja az autonóm vezetést. Mindazonáltal 70 százalék aggódik amiatt, hogy elveszíti az irányítást járműve felett, illetve elkerülhetetlen technológiai kockázatoktól tart (66 százalék). A válaszadók 41 százaléka bizalmatlanságáról adott számot a technológia iránt. A megkérdezettek leginkább az autonóm parkolás, illetve az autópályán a forgalmi dugóban araszolás esetén lennének hajlandóak lemondani a jármű irányításáról. A vizsgálatból kiderült az is, hogy az autonóm közlekedéssel kapcsolatos ismeretek meglehetősen hiányosak, mindössze a megkérdezettek nyolc százaléka tudta volna kifejteni a lényegét.

A kutatók megalkottak egy humán felkészültségi indexet (Human Readiness Index – HRI), amely egyidejűleg méri az önvezető autókról szóló tudást, a hozzá kapcsolódó érdeklődést, érzelmeket, valamint a vezetési hajlandóságot, és ezt egy -10 és +10 pont közötti skálán helyezi el. A vizsgálatok kimutatták, hogy minél fiatalabb, iskolázottabb valaki és minél nagyobb a jövedelme, annál elfogadóbb az autonóm közlekedéssel. Szignifikáns különbségeket mértek a vizsgált országok között is: a kínaiak eufórikusan (+5,1 pont), a dél-koreaiak az átlagosnál pozitívabban (+1,2) állnak az új technológiához. Európában +0,7 ponttal a spanyolok és az olaszok a legelfogadóbbak, míg -0,9 ponttal a legtartózkodóbb az egyesült államokbeli, a japán és a brit lakosság.

A kutatók az életstílus alapján is tipologizálták az autonóm közlekedéshez való hozzáállást, öt felhasználói típust határoztak meg. A „gyanakvó vezetők” csak akkor használnák az autonóm vezetést, ha már teljesen kiforrott a technológia. A „biztonságra törekvő vonakodó” szükségesnek tartja, hogy éveken át teszteljék az önvezető járműveket, mielőtt az utakra engedik őket. Az „érdeklődő másodpilóták” átlátják a technológia előnyeit, és várják, hogy megteremtődjenek a járművek használatának biztonságos feltételei. A „státuszorientált divatteremtők” lelkesen várják, hogy ezzel is kifejezhessék progresszív életstílusukat, a „tech-rajongó utazók” pedig elkötelezettek a technológia minél szélesebb körű bevezetésében.

B.G.

Lépjen kapcsolatba velünk

Budapest, Than Károly u. 3, 1119
(1) 371 5936