Önvezető gépjárművek: a kerék feltalálásához mérhető változás előtt állunk

Közelebb van a közlekedés forradalma, mint gondolnánk, az önvezető gépjárművek elterjedése nem sci-fi-be illő fantazmagória, hanem a közeljövő realitása, állítja dr. Magyar Gábor, a Mobilitás Platform Adatmenedzsment Munkabizottság vezetője.

– Minden héten téma a világsajtóban az önvezető gépjármű: az egyik átszelte Amerikát, a másik karambolt okozott, a harmadik éppenséggel elkerülte azt. Honnan indult a technika és hol vannak a határai?Egyáltalán: ismerjük a határait?

– Ma már egy középkategóriás személygépjármű is olyan technológiai szintet képvisel, amely akár tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt: kezeli a kamera képét, felismeri az út menti szabványos jelzőtáblákat. Azt is be lehet állítani, hogy felismerje a 80 kilométer per órás sebességkorlátozást előíró táblát, és ekkor a sofőrt nem engedi gyorsabban hajtani. A parkolást segítő vagy a sávelhagyást gátló rendszer egy évtized alatt beépült a hétköznapi használatba, s noha ennek megkérik az árát, de már sokak számára elérhető. A rendszerek lényegi tulajdonsága, hogy ilyen-olyan módon, de mindegyik adatokat gyűjt. Ez eddig is volt, de most valami egészen más készülődik. Hogy hol vannak a határai? Ezt nem ismerjük.

– Lehet azt mondani, hogy újabb technológiai forradalom küszöbén állunk? 

– Nem akarok túlozni, de ami most következik, az a kerék feltalálásához mérhető változást generálhat. És nem csupán a teljes járműgyártásban, hanem magában a közlekedésben is. Azt gondolom, hogy mérhető, érzékelhető változást hoz a következő évtized.

– A hétköznapokban miben testesül meg ez a legkézzelfoghatóbban?

– A változás magával a gépjárművel kezdődik. A jelenlegi rendszerben – teszem hozzá, nagyon helyesen – az összes gépjármű forgalomba helyezése vizsgához kötött. De ez csak az adott járműre terjed ki. Arra viszont már nem, hogy az a jármű néhány éven belül érzékeli a környezetét, reagál a többi járműre, valamilyen viszonyba kerül a többi közlekedővel. Csak azt vizsgálják, hogy megfelelően működik-e a fék, a kormány, a jelző- és világítóberendezés. Ezt a jövőben ki kell terjeszteni, mert nem lesz elégséges: mi a jármű és környezet viszonyát akarjuk gépesíteni. Erről szól a történet. Praktikusan azt jelenti, hogy azokat az adatokat, amelyeket eddig az ember érzékszerveivel gyűjtött, most egy gép teszi meg helyette. A technológia révén az autók egymáshoz való viszonyában már ma is gyűjtünk adatokat, de egyelőre csak kevés helyzetben, például ráfutás elkerülésében, vagy a parkoló rendszerek esetében használjuk.

– Hol tartanak a fejlesztések? És ebben nekünk hol a helyünk?

– Nagyon komoly dolognak tartom, hogy Magyarország ebben az élenjár és belevágott az innovációba. Nagyszerű, hogy hangsúlyos szerepet vállalunk a fejlesztésekben. De hogy hol lesz a helyünk a történetben, azt most nem tudjuk. Annyi biztos, hogy a járműiparnak soha nem látott igényei lesznek az informatikával szemben. Az informatika feladata lesz a primer célok kiszolgálása. Amikor például az informatika belépett a bankolásba, akkor az elsődleges cél a pénzkezelés volt. A cél, a végeredmény mögött viszont ott volt az informatikai támogatás. A járműiparban hasonló tendencia fog érvényesülni.

– Mit várnak tőle?

– Komfortot, biztonságot, optimalizálást. Ezt nem lehet másképp jellemezni, csak úgy, hogy a korábbiakhoz képest paradigmaváltás következik. A komfort nem az életünket védi, hanem a kényelmünket szolgálja. Az önvezető, intelligens járművek nagy ígérete azonban elsődlegesen mégsem ez, sokkal inkább a biztonság lesz. Kevesebb baleset, drasztikusan csökkenő halálos kimenetelű közlekedési baleset lesz. Az optimalizálás tulajdonképpen ma még annyira nem ismert, de nagyon izgalmas terület: az adatok ismeretében kevesebb lesz a dugó, hamarabb érhet az ember úti céljához. A forgalom ideális elosztása miatt például nem kell új autópályasávokat építeni, hanem a meglévő rendszereket lehet sokkal jobb hatásfokkal kihasználni. Nem alakulnak ki óriásdugók, a hernyómozgásként jellemzett forgalmi torlódás, amikor az autópályán akkor is lépésben haladnak az autók, amikor nincs baleset vagy építés miatti sávkorlátozás. Vagyis az adatoknak ebben a rendszerben kulcsszerepe lesz, és annak, hogy ezek az adatok miként tudnak egymással kommunikálni. Már ma is nagyon sok adat keletkezik, gondoljunk csak a GPS technológia helymeghatározására, ami teljesen beépült a hétköznapokba.

– Miként lehet kezelni ezt a nyilvánvalóan grandiózus adatállományt? Van már erre technológia?

– Szükséges az adatmennyiség csökkentése. Erre már vannak ismert tömörítéses eljárások. De ez csak az egyik része a problémának. A második az adatok jó szervezése, annak érdekében, hogy a a szükséges információ akkor és ott álljon rendelkezésre, amikor és ahol kell. Ráadásul biztonsággal. Erre érett technológiák vannak, de nagy munka lesz az adatszervezés. A harmadik nagy feladat az adatmennyiség mozgatása lesz. A járműbe ki és be. Ennek nyilván költsége lesz, pénzbe fog kerülni. A gépjárműnek ugyanis nem kell magában cipelnie az összes adatot, ez drága és egyébként sem biztonságos. Nagy adatközpontot álmodunk, a gépjárművek felhőkkel kerülnek kapcsolatba. Nem elírás a többes szám, felhőkben gondolkozunk. Az adatok jönnek-mennek, nagyobb részét nem is az autóban, hanem épített környezetben szándékozzuk tárolni. Ez az infrastruktúra alapvetően az optimalizálást és a biztonságot fogja elősegíteni.

– Mi az elsődleges cél?

– Az autó közlekedésbiztonsága, az emberi élet megvédése mindenek felett álló prioritás. Az a minimális elvárás, hogy a szisztéma akkor is működjön, ha az egész adatrendszer kikapcsol. Olyat nem lehet elképzelni, hogy nekem azon múljon az életem, hogy a felhőben éppenséggel jól kezelik-e az adataimat. Se áramszünet, se semmi nem befolyásolhatja a tökéletes és biztonságos működést.

– Ezt a célt, elvárást milyen elvek mentén haladva lehet elérni?

– A technológiai fejlődés műszaki vonatkozású kérdésekre keresi a megoldásokat. Nekünk azonban az adatok rendszerezése és feldolgozása közben a személyiségi jogokra is tekintettel kell lennünk, ami nem műszaki, hanem elvi, emberjogi kérdés. Ámbátor a mobiltelefonok esetében hasonló problémával már szembe találta magát az emberiség, hiszen az összes felhasználó minden adata a tartózkodási helytől a beszélgetés hosszáig évekre visszamenőleg gyűjtött adat. Azt gondolom, ezek után az emberiség már fogja tudni kezelni azt a problémát, hogy a telefon mellett a járműve is rögzíti, tárolja és továbbítja, hogy mikor, hol és milyen tempóban haladt. A közlekedők széles tömegeinél átment, hogy az adatok hasznosak, az még nem, hogy ezeknek az adatoknak a biztonsága legalább ennyire fontos. Tehát nem csak a közlekedésbiztonság a fontos, hanem az is, hogy az emberek adataival ne lehessen visszaélni, és ne egy orwelli világban éljünk. Az valós veszély, hogy az informatikát meg lehet hekkelni, nincs száz százalékos biztonság. De minimalizálni kell annak a lehetőségét, hogy bárki belepiszkálhasson az informatika által irányított járműbe. Ha mégis, akkor olyan vészforgatókönyvet kell életbe léptetni, hogy a technika ebben az esetben inkább tegye fel a kezét. Nem kell pánikhangulatot generálni, hiszen minden egyes napon rábízzuk a pénzünket, a megtakarításainkat, a családi életünket a nagy informatikai rendszerekre. Ezt már úgyis elfogadtuk, így élünk, nem kell tartani a járműközlekedés generálta adatoktól.

– Az adatok milyen hálózati rendszeren fognak kommunikálni egymással? Megfelelőek a mobiltelefonokat működtető ma ismert hálózatok?

– Ahhoz, hogy a nagy mennyiségű adatot érdemben fel tudjuk használni, gyorsabb kommunikációra lesz szükség. Vagyis az 5G-re. Egy sor komfortot növelő szolgáltatáshoz nincs szükség az 5G-re, a gigagyors és sűrű mobilhálózatra. A mai technika arra alkalmas, hogy a mobiltelefonok használata, illetve a navigációs feladatok során keletkező feladatokat tökéletesen ellássa. Az autonóm vagy önvezető járművek esetében azonban ez nem elégséges. Az 5G a mainál sokkal nagyobb kapacitást ígér, márpedig itt garantáltan nagyon gyors és tökéletes adatátvitelre van szükség. Először a sűrűn lakott nagyvárosi települések és a fő közlekedési útvonalak mentén fog kiépülni. Óriási fejlesztések előtt áll az iparág: a mobil bázisállomások jelenlegi egy-két kilométeres sűrűségét le kell vinni kb. 150 méteres sűrűségre. Magyarországon ma a három szolgáltatónak egyenként több ezer bázisállomása van, az 5G-hez ennek a tízszeresére lesz szükség. Műszakilag már kitalált a rendszer, de ennek kivitelezése nagyon erőltetett menet lesz.

– A mesterséges intelligenciának hol a helye az autonóm vagy önvezető járművek terén? Egyelőre kissé mintha tartana az emberiség a fejlődés ilyen irányától.

– A mesterséges intelligenciát használni fogja a rendszer, de egyelőre még nem tartunk itt. Az MI a tudományos-fantasztikus irodalom terméke volt, mára valósággá vált. Gépek képesek tanulni, valós életbeli problémákra választ adni: foglalkoznak szabályozással, tervezéssel, ütemezéssel, képesek a kézírás-, a beszéd- és az arcfelismerésre. Az MI azért jó, mert gépesít és automatizál egy rakás olyan dolgot, amit egyébként csak az ember tud megcsinálni. Mindenkit megnyugtatok, aki attól tart, hogy majd a MI dolgozik helyettünk és az emberre már nem is lesz szükség: erről egyelőre szó sincs! Az MI-t csak az autonóm közlekedési világ kifejlesztésére hívjuk segítségül, nem pedig a rendszer működtetésére kívánjuk használni. Nincs arról szó, hogy a MI a járművekbe építve döntéseket hoz majd az ember helyett. Lehet, egyszer eljön ez a világ is, de ma erről szó sincs. Jelenleg nincs senki a Földön, aki képes lenne a MI működését és tudását tesztelni. Erre nemhogy módszerek, de még elméletek sincsenek.

– Miként lehet tesztelni a mesterséges intelligenciát?

– A teszt lényege annyiban állna, hogy a MI tényleg és mindig azt csinálja-e, amit elvárnak tőle? Vagy egymillió esetből kétszer nem azt csinálja? Azt nem lehet megengedni, hogy egy egyenrangú útkereszteződésben véletlenül három autót egyszerre indítson el. Arra viszont már van elmélet, hogy azt a rengeteg adatot, amit jeladók, érzékelők adnak, azokat rendszerezze és feldolgozza.

– Magyarországnak hol van a helye ebben a tudásbázisban? A Szilícium-völggyel, Kínával soha nem fogunk tudni versenyezni, de talán lehet keresnivalónk?

– Magyarországon elég komoly erők vannak az informatikában, sok alkotó ember és cég dolgozik nálunk. Külföldi és magyar vállalatok közösen vesznek részt nagyon komoly fejlesztésekben. Ezreket foglalkoztatnak Magyarországon. Az informatikai szektorban a szellemi kapacitás terén meglepően jól állunk. Úgy látom, létrejött egy olyan jelentős koncentráció, amelynek már neve és híre van a világban, akikhez szívesen csatlakoznak. A Mobilitás platformban például osztrák és szlovén partnerekkel együtt építkezünk. De a németekkel is tucatnyi projektet futtatunk informatikai témakörben. A szellemi fősodorban ott vagyunk, ami nagyon bátor vállalkozás.

Simon V. Attila

Fotó: Iró Zoltán